Dlszaki emlk
2021.06.14. 23:12, olvassteis
Olvasd el Babits Mihly egyik legjelentsebb mvt!
Olyan meztelen volt az g
fnyes kldkvel, a nappal;
akr egy szemrmetlen rlt,
ugy nnepelte nmagt.
A kba t fehren izzott
s ugy hullt r a fekete hegy
bozontosan; kacagtak vres
foggal a grntalmafk.
Gurul, tsks gesztenyk
csiklandoztk a buja fld
nger hust; a fny sttkk
nyelvei nyaltk a tarajt,
hol az erdtzek kigett
tarli ujravrsdtek,
mint napvadit lobogk
s most a nap egy vgst rivalt
s egyszerre meghalt; s akkor oly
csnd lett egyszerre, s oly stt s
olyan hideg hogy vacogott a
nkn a bolyhos, puha sl,
vacogtak a bolyhok s rojtok;
r hullt az g s fld kz,
magasba szktt fl az g
s a mlyben meglapult a tj,
mint szkl vadllat. n is
sszehuztam gallromat
s ugy nztem az idegen rbe
mint a bujdokl bujdosk,
ha veszlyes tisztsra buknak...
Kezem kezedben lktetett.
Remegtnk, mint kt gyva bajtrs
egy part ln hol nincs bozt,
nincs fedezk... Elbb-utbb
szembe kell nzni a halllal,
dobolta egy bolond tr,
mig a trsalgs elakadt.
Ideges, ijedt s pici
csillagok cincogtak az rben
s egy reflektor hideg tze
karmolta simn a tavat.
Mint rgi trsak, kikre mr
a hall is dupln les, lltunk
az jben mely oly hvsen
tagadta forr nappalt,
a messze, forg g alatt,
melyre reggelig j lemezt
csavart a nap, hogy tarka tnct
folytassa a sodrott vilg.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sg
Friss bejegyzsek
Friss hozzszlsok
Archvum