Móricz Zsigmond nem csupán remek író volt, hanem remek költő is. 

Domboldalon kicsi ház,

Ott lakik a kecske,
Felesége otthon várja,
Vele van a két gidája.
Hanem közel a berek,
Hol a farkas tekereg!...

- Jaj de kár, - szól kecske néni, -
Énnekem is el kell menni.
Vigyázzatok jó fiaim
Ha nem leszek itthon,
Erre jár a gonosz farkas,
Be ne jöjjön titkon.

A két gida megigéri
S igy folytatja kecske néni.

- Az ajtót jól bezárjátok,
Senkinek ki ne nyissátok.
Nézd csak fehér az én lábam,
Majd én ezt bedugom,
Hogyha megint hazajövök,
Nektek a kulcslyukon.

Megérti a két kis gida
S igy folytatja kecske mama:

- Ha valaki dörömbözne,
Kiáltsátok, hogy: nem jössz be!
De ha édes anyánk vagy,
Dugd be a fehér lábad!
Ha bedugom kinyitjátok,
Nem jut be farkas hozzátok!

A gidák igérik roppant,
Kecske anyó vigan toppant.
De most jön a farkas s fülel,
A kulcslyukon hosszu fűllel!

- Megismertek, ha szólok is,
Édes nektek a hangom is!
Ezt mondom én majd odakinn:
Tele van a tőgyem tejjel,
Tele van a szarvam vajjal,
Eresszetek be fiaim!

Megöleli két gidáját,
Megcsókolja szemét, száját,
Farkas koma elsompolyog
És a bokorban mosolyog!
Kecske néni eltávozik
És egy cseppet sem aggódik!

Jön mindjárt a farkas koma,
Vastag hangon ezt morogja:

- Anyátok vagyok idekinn,
Tele van a tőgyem tejjel,
Tele van a szarvam vajjal,
Eresszetek be fiaim!

A két gida csodálkozik,
Ezt a hangot nem ismerik!
- Ha a mi jó anyánk vagy,
Dugd bé a fehér lábad!...
Juj fekete, farkas vagy!
Nem a mi jó anyánk vagy!

Hű! a farkas ámul-bámul,
Az ajtóról rögtön tágul.
Most már ugyan mihez fogjon,
Hogy a gidákon kifogjon!

Elsiet a szemétdombra,
Ráakad egy fehér rongyra.
Abba csavarja a lábát,
Hogy rászedje két gidácskát!
Ujra zörget a kis házba,
És rákezd a mondókára:

- Itt van anyátok idekinn,
Tele van a tőgyem tejjel,
Tele van a szarvam vajjal,
Eresszetek be fiaim!
- Ha a mi jó anyánk vagy,
Dugd bé a fehér lábad!

Farkas koma be is dugja,
A két gida megbámulja.
Mit tegyenek, hiszen fehér,
Az ő eszük nem messze ér!

Kinyitják neki az ajtót,
Benn a farkas gonosz fattya,
Mindakettőt hamm bekapja
És azt mondja: Ej de jó vót!

Magára zárja a házat,
Ugy vackol magának ágyat.
És kényelmesen elhasal,
A kémény alatt nagy hassal!

Jön a kecske anyó végre,
Zörget az ajtón igy kérve:
- Anyuskátok van idekinn,
Tele van a tőgyem tejjel,
Tele van a szarvam vajjal,
Eresszetek be fiaim!

Hát mormog-dörmög az ordas,
Csalogat a gonosz farkas:
- Ha a mi jó anyánk vagy,
Dugd bé a fehér lábad!

Kecske néni megijed,
Hát odabent mi lehet!
Meglátja a kulcslyukon,
Farkas fekszik a suton.
Friss eszével egyet gondol:
- No farkas te csak dorombolj!
Jó helyen vagy kémény alatt!
Evvel a tetőre szaladt
S két gidától dagadt hasra,
Le is ugrott a farkasra.

Az ordasnak megesett,
Hogy a kecske ráesett.
Abb' a percbe kipukkant,
Két kis gida kipottyant.
A kis bohók kigurultak,
Azt se tudták, hogy hol voltak.
Azt hitték, hogy most ébredtek,
Ásitoztak és szepegtek:
- Anyukám még ne kőts fel,
Ugy aludtam, mint a tej!

De bezzeg anyjok örül,
S jár a két fia körül!
Hogy volt, mi volt, nincs-e baj?
Egy karcolás sincs, sebaj!
Apjuk is jön, kecske bátya,
A kipukkant farkast látja.
Elmondják, hogy-mint ese?
Kacajnak nincs vége se,
Igy végződik a mese.